Az aszfalt nem az autót követő találmány, nem is a XX. század második felének vívmánya: Európában elsőként Franciaországban 1838-ban, Magyarországon pedig 1864-ben épült aszfaltút és -járda. Valójában az aszfaltot ennél sokkal régebben, mintegy 4000 éve ismerik és használják. A szó maga is a görög aszphaltból származik, s azt jelenti: állandó, változhatatlan. Összetétele pedig a következő: […]
továbbLevéltári kutatások igazolják, hogy az első hazai átfogó forgalomszámlálás 1869 és 1876 között történt. Kezdeményezője egy franciaországi közigazgatási-közmunkaügyi tanulmányút tapasztalatai alapján a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Út- és középítési szakosztályának irányítója, Hieronymi Károly mérnök, korábbi politikus volt. A számlálás az akkori „államutakra” terjedt ki.
továbbAz 1950-es évek közepének legjelentősebb eseménye a makadám útpályák korszerűsítési munkái voltak. Ezeket a munkákat az útfenntartásra rendelkezésre álló hitelből hajtották végre. Bár ez az eljárás maga után vonta az alsóbbrendű makadámutakon az útfenntartási munkák csökkenését, mégis a gazdaság érdekét szolgálta.
továbbMagyarország területén a római korban az időszámítást követő századokban építettek először rendszeresen karbantartott burkolt utakat, amelyet a birodalmat éltető és szolgáló katonai és kereskedelmi szempontok indokoltak. A világbirodalomnak ezen a végvidékén állandó veszélyt jelentettek a szomszédos népek támadásai az észak-itáliai és macedón területek ellen. Ezek elhárítására szükség volt úthálózatra.
továbbAz öntött aszfaltburkolat bitumen, mészkőliszt és coulé-kavics összetételéből áll. A bitumen és mészkőliszt keveréke és formába öntése adja az úgynevezett masztix-pogácsát, amelyet aztán a munkahelyen coulé-kavics és oldóanyag (rendszerint bitumen) hozzáadagolásával kiöntésre alkalmas masszává készítenek ki.
továbbA bitumenemulzió a bitumen 3 fajtájának egyike. Hogy teljes képet kapjunk a bitumen gyártás és felhasználásával kapcsolatban, kezdjük az alapoknál. A bitumen a kőolaj lepárlásnál (desztilláció) visszamaradt, sötét színű szénhidrogénelegy – jó példája a végterméken felüli, ún. melléktermék hasznosításra.
tovább