Minden, amit a közlekedési táblákról tudni érdemes

Az út nemcsak az aszfalt-, vagy beton burkolatból áll, hozzátartoznak az út menti létesítmények: Táblák, korlátok, burkolatjelek, védőkerítések

Az utat fel is kell öltöztetni, a burkolat készítésével nem ér véget az útépítés, ahhoz, hogy biztonságosan használni tudjuk, el kell helyezni a táblákat („KRESZ” táblákat), a szükséges helyekre korlátot kell telepíteni, meg kell építeni a védőkerítéseket és fel kell festeni a burkolatjeleket. Most a jelzőtáblákról írunk.

Jelzőtáblák

A közlekedési táblák rendkívül fontos elemei a közlekedésnek – de vajon miből készülnek, hány féle létezik és miként kerülnek az utakra?

Ezek a táblák adják meg az útszakasz biztonságos használatához szükséges információkat, jelzik, hogy milyen úton haladunk, autópályán, autóúton, főúton, vagy egyéb úton. Jelzik az elsőbbségi viszonyokat, közlik az úton bevezetett korlátozásokat, tiltásokat, figyelmeztetnek a várható veszélyekre, útbaigazítást adnak csatlakozó utak irányáról, információt adnak fontosabb létesítményekről.

Mit jelent a KRESZ?

A közlekedési táblákat sokszor „KRESZ táblának” nevezzük, de mi is az a KRESZ?

A legtöbb forrás szerint a jelentése:

Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása

Előfordul még a „Közlekedésrendészeti Szabályzat”, valamint a „Közúti Közlekedési Rend és Közrend Egységes Szabályzata” megnevezés is a rövidítés magyarázatára.

Ami biztos az, hogy a közutakon és közforgalomra megnyitott magánutakon betartandó szabályok egységes gyűjteményét nevezzük röviden KRESZ-nek.

Már 1597-től kezdve készültek törvények az utak forgalmának szabályozására, de az első KRESZ-nek az 57000/1910. BM rendeletet tartják, mely egybefoglalta a közutakon betartandó szabályokat, műszaki feltételeket. Ez az 1909-ben Párizsban tartott Közlekedési Konferencián elfogadottakon alapul. Ebben a rendeletben jelennek meg először a mai értelemben vett jelzőtáblák. A helységnév táblákon és útirányjelző táblákon felül négy veszélyt jelző tábla szerepel a rendeletben:

• Kanyarulat
• Bukkanó (ami rosszabb minőségű -egyenetlen- úttestet és a domborulat miatt korlátozottan belátható útszakaszt is jelentett)
• Vágánykeresztezés
• Útkeresztezés

Jelenleg a „KRESZ” a többször módosított 1/1975 (II.5.) KPM-BM Együttes Rendelet a Közúti Közlekedés Szabályairól. Ez a szabályzat már több, mint kétszáz jelzőtáblát tartalmaz, melyeket az alábbiak szerint csoportosítja:

• Az útvonal típusát jelző táblák, mint pl. a főútvonal tábla (a főút vonalvezetését jelző kiegészítő táblával)
• Az elsőbbséget szabályozó táblák, mint pl. az „állj, elsőbbségadás kötelező” tábla
• Utasítást adó táblák, mint pl. a „kötelező haladási irány” tábla
• Tilalmat, illetve korlátozást jelző táblák, mint pl. a „megfordulni tilos” tábla
• Veszélyt jelző táblák, mint pl. a „közúton folyó munkák” tábla
• Tájékoztatást adó táblák, mint pl. a „kijelölt gyalogos-átkelőhely” tábla

Szükség szerint kiegészítő táblákat is alkalmazhatunk, mint pl. a parkolóhely táblát parkolás-ellenőrző órával és maximális idővel kiegészítő tábla:

Ki helyezheti el a jelzőtáblákat?

A táblákat kizárólag a közútkezelő szervezet helyezheti ki, vonhatja be, változtathatja meg, országos közút esetében a Magyar Közút Nonprofit Zrt (egyes esetekben a megbízott autópálya kezelő), helyi út esetén az illetékes önkormányzat szerve, illetve közforgalomra megnyitott magánút esetén annak kezelője. Az elhelyezésre külön szabályok vonatkoznak, melyek megszabják, hogy az útburkolattól milyen távolságra, milyen magasságra kell tenni azokat. A jelzőtáblákról a közútkezelők nyilvántartást vezetnek, melyből megállapítható a kihelyezés és a bevonás időpontja. Vannak állandó és ideiglenes jelzések. Ideiglenesen jellemzően útfenntartás, útjavítás idején tesznek ki jelzőtáblákat, melyek ugyanúgy érvényesek, mint az állandóak.

Miből készülnek a táblák és mekkorák azok?

A közúti jelzőtáblák fémből, műanyagból, vagy fából készülnek jellemzően. Rendszerint fényvisszaverő réteget is kapnak, az éjszakai jobb láthatóság érdekében. Méretüket külön előírás szabályozza, legnagyobbak az autópályákon elhelyezett táblák, legkisebbek a települések lakóútjain láthatóak, nyilvánvalóan a megengedett sebességhez igazodva. A táblák rajzolata is egységes, külön szerkesztési szabályok vonatkoznak erre is. A táblákat fém oszlopra, a nagyobbakat több oszlopra vagy tartószerkezetre rögzítik.

Ma már változtatható jelzésképű táblákat is láthatunk, legtöbbet az autópályákon, de főútjainkon is találkozhatunk velük. Ezek egy központból vezérelten aktuális jelzésképet adnak, balesetre, torlódásra, megváltozó időjárásra figyelmeztetnek, vagy mint látható, fontos közlekedésbiztonsági eseményt jeleznek.

A változtatható jelzéskép jelzőtábla képet is formálhat (tilalom, korlátozás, utasítás, vagy veszély jelzése), ez esetben ugyanúgy kötelező érvénnyel, mint az út mellett oszlopra helyezett hagyományos táblák.

Egységes a „KRESZ”, mindenhol a megszokott táblákkal találkozunk?

Elvileg belföldön egységes a szabályozás, az alaptáblák és a kiegészítő táblák rajza, mérete, felirata útkategóriánként azonos. Kivétel azért előfordul, például több település elején speciális kiegészítő táblát helyeznek ki, hogy még jobban felhívják a figyelmet a szabályok betartására. Az alábbi képen látható is ilyen, a közútkezelővel egyeztetve, indokolt esetben lehetséges ennek az elhelyezése.

Külföldön különbségek és eltérések előfordulnak, ajánlatos tájékozódni utazás előtt. Egyes országokban szöveggel is megismétlik, kiemelik a tábla jelentését, ahol ezt indokoltnak látják:

A változó körülmények új táblák alkalmazását kívánhatják meg:

Egyes országokban veszélyes útszakaszok jelzésére használt tábla:

Minden táblára szükség van, nem túl sok a kihelyezett tábla?

Igen, minden tábla indokoltan lett kihelyezve, a biztonságos közlekedés érdekében be kell tartsuk a táblák által közvetített utasításokat, tiltásokat, figyelnünk kell a jelzett veszélyekre. A közútkezelők meghatározott gyakorisággal felülvizsgálják a közlekedési rendet, elemzik a baleseteket, tapasztalatokat, konzultálnak a rendőrséggel, az önkormányzatokkal és szükség esetén módosítanak a táblákon, hogy elégséges és szükséges legyen a jelzések mértéke, módja.