Szalagkorlát építése, tulajdonságai — minden, amit tudni érdemes
A korlátok az egyik legfontosabb közlekedésbiztonsági elemei az utaknak, a burkolat építést követően az úttartozékok elhelyezése során telepítik a tervezett helyekre.
Az úttartozékok közül már foglalkoztunk a jelzőtáblákkal és az útburkolati jelekkel, most a korlátok -azon belül is elsősorban a szalagkorlátok- következnek.
Mit érdemes tudni a szalagkorlátokról, mik a méretei, hogyan történik az elhelyezése, milyen fajtái vannak?
A korlátok kezdetben
Az útmenti korlátokat kezdetben csak hidakon, később meredek partoldalakon, nagy szintkülönbség esetén, vagy egyéb veszélyes helyeken alkalmazták. Fából, kőből, fémből, betonból, vasbetonból készültek. Ezek a korlátok merev szerkezetek voltak, baleset, pályaelhagyás esetén szilárd tárgynak ütközést jelentettek. Legáltalánosabb a betonkorlát volt.
Kisebb, felújításra váró utakon elvétve még ma is találkozhatunk betonkorláttal. Megvédték a személyautókat a leeséstől, illetve az így védett objektumot a járművektől, de merevségük miatt általában nagy kárt okoztak a járműben.
Kőből rakott folyamatos, korlát jellegű mellvédet kőben gazdag országok, vidékek hegyvidéki útszakaszain szintén találhatunk még, ami a betonkorláthoz hasonlóan komoly kárt okozhat a gépkocsiban.
Az acél szalagkorlátok használata Európában a múlt század hatvanas éveiben terjedt el. Magyarországon az M7 autópálya építésénél már telepítettek szalagkorlátot egyes szakaszokon a hatvanas évek közepén, valamint megkezdődött alkalmazása a legforgalmasabb útvonalakon.
A szalagkorlát szerepe, működése
A közúti acél szalagkorlát a közúti visszatartó rendszerek leggyakrabban alkalmazott fajtája. Elvárjuk a szalagkorláttól, hogy csökkentse a baleseti kockázatot, illetve a baleset súlyosságát; elválasztó sávban megakadályozza az ellenirányú ütközést, illetve mérsékelje azt; minél kisebb sérüléssel tartsa vissza az útról letérést. Elsősorban a járműben utazókat és a környezetben közlekedő egyéb személyeket kell védenie; viszont egyes esetekben az út környezetében lévő létesítményeket is kell védje a járművektől.
A szalagkorlát egy elemekből épített rugalmas szerkezet, mely hosszabb szakaszon együtt dolgozva képes az ütközési energia egy részének elnyelésére.
A szalagkorlát rendszer akkor működik megfelelően, ha ütközéskor a vízszintes korlátelem elválik a függőleges korlátoszlopról, annak érdekében, hogy a jármű ne tapossa le (a korlátelem magassága közel azonos maradjon az ütközés előtti helyzethez), így biztosítva a rugalmasságot, az energia elnyelést. Ezt a követelményt kísérletekkel igazolják minden forgalmazott korláttípus esetében.
Az optimális szalagkorlátrendszer kifejlesztése bonyolult és összetett feladat. Erősnek és rugalmasnak kell lennie egyszerre, hogy egy nagyobb járművet is visszatartson, ugyanakkor egy személygépkocsi utasait a korlátnak ütközéskor ne veszélyesen nagy lassulás érje. Ezt a gyártók töréstesztek során végzett vizsgálatok alapján tudják elérni.
Hogyan építik, hol szükséges a szalagkorlát?
A szalagkorlát elhelyezési követelményeket, szabályokat Útügyi Műszaki Előírás (UME) írja elő. Ez részletesen leírja, hogy milyen útkategóriában, milyen nagyságú és milyen összetételű forgalomra, milyen akadályok, veszélyes helyek esetén milyen közúti visszatartó rendszert kell, illetve lehet telepíteni. A visszatartó rendszerek egyik (leggyakoribb) fajtája a szalagkorlát. A biztonsági korlátok alkalmazhatóságát „visszatartási szintek” alapján sorolja be az UME. Ez az osztályozás az úttípustól, forgalomtól, környezettől, sávszámtól és egyéb körülményektől függően „N”, vagyis normál és „H”, vagyis magas (high) fő kategóriákba sorol.
A rugalmasság érdekében a függőleges korláttartó oszlopokat nem szabad fixen (bebetonozva) építeni, speciális eszközzel leverik azokat. A korlátelemeket átlapolva csavarozzák össze.
A szalagkorlát rendszerek telepítését, javítását, karbantartását a közútkezelő végzi, vagy az általa megbízott vállalkozó, illetve új út építésénél a közút beruházója által megbízott vállalkozó a közútkezelő által jóváhagyott terv szerint.
A szalagkorlát fajtái, típusai, méretei
A korlátelemek rendszerint nyolc méteresek, de kapható négy méteres, sőt két méteres elem is. Ez a hasznos hosszúság, a tényleges mintegy 20 centiméterrel több az átlapolás miatt. Íves korlátelemek is kaphatóak a megkívánt ívsugárra hajlítva, ezeket csomópontokban, vagy kis sugarú ívekben alkalmazzák.
A korlátrendszer kezdő és befejező elemét a földbe süllyesztve építik, elkerülve így az ütköző jármű esetleges felnyársalását. Néhány esetben helyhiány miatt nem lehetséges a lefuttatás, ekkor befordítják, vagy egy végelemmel (pontyfarokkal) zárják le -aminek korlátozott a lehetősége.
Az UME előírásai szerint a szalagkorlát egysoros, vagy kétsoros (sőt háromsoros), továbbá a fentiek szerint többféle visszatartási szintű.
A szalagkorlát rendszer elemei horganyzott acél anyagból készülnek.
Eltérő rendszerű korlátok találkozásánál speciális átmeneti elemeket alkalmaznak.
Több szalagkorlát gyártmány létezik, eltérő lehet a megoldása például az ütközéskori oszlopról elválásnak. Az UME a követelményeket írja le, nem a megoldási módokat. Többféle kialakítás is kielégítheti az előírásokat. A gyártóknak természetesen igazolni kell a megfelelőséget. Meg kell jegyezni azonban, hogy olyan korláttípus, visszatartó rendszer nem létezik, amely minden becsapódó járművet képes az útpályán tartani; illetve, ha létezne, a korlát nagyobb sérülést okozna, mint a pályaelhagyás. Tehát meg kell találni azt az optimális megoldást, ami elfogadható baleseti kockázattal tartja az úton a járműveket. Az UME szerinti biztonsági korlátokat új út építésénél és útkorszerűsítésnél kell alkalmazni, így a közutakon még igen nagy hosszúságban találunk korábbi korlátokat, melyek nem feltétlenül rosszabbak, de a jelenlegi visszatartási szintű követelményekre nem bevizsgáltak.
Szalagkorlátok motoros szemszögből
Több olyan baleset történt már, ahol az elesett motoros a vízszintes korlátelem alá csúszva, a függőleges korlátlábnak ütközve súlyos sérülést szenvedett.
A világon többféle megoldással próbálkoznak az ilyen baleseti kockázat csökkentésére. Az ilyen alácsúszásgátló rendszerek készülhetnek a korábban épített korlátrendszerre telepített kiegészítő elemekkel, vagy olyan komplex rendszer alkalmazásával, mely rendelkezik ilyen védelemmel is. Nálunk is működik néhány ilyen alácsúszásgátló rendszer, például a 3., a 24. és a 76. számú főutak egyes szakaszain.
Hídkorlátok
A közúti visszatartó rendszerek hidakon is szükségesek. Korábban a hidakon leggyakrabban pálcás acélkorlátot alkalmaztak, ami valójában gyalogos korlátnak biztonságos, viszont a forgalmi sávtól kiemelt szegély választotta el a gyalogjárdát, mely némi védelmet biztosított.
Kisebb hidakon hagyományos betonkorlát is helyet kapott régebben.
Újonnan készített, korszerűsített, átépített hidakon már az építéskori előírásnak megfelelő közúti visszatartó rendszert, legtöbbször biztonsági szalagkorlátot találunk.
A híd ebből a szempontból egy speciális helyszín, mivel itt nem lehet a korláttartó elemeket leverni, azt a hídszerkezethez hegesztik, vagy csavarozzák. Átmeneti elem alkalmazását igényli a hídon lévő és a híd előtti korlát összekötése. A híd dilatációs szerkezetén futó korlát folyamatosságának biztosítása is fontos. A korlátszerkezeten ezt átfedéses, elmozdulni képes korlátelem alkalmazásával oldják meg.
A korlátok karbantartása, javítása
Az elhasználódott, sérült korlátszakaszok javítása, karbantartása, cseréje fontos, a korlát közlekedésbiztonsági szerepe miatt.
Egy balesetben megrongálódott korlátszakaszt a lehető legrövidebb időn belül helyre kell állítani, addig is táblákkal, elkorlátozással kell felhívni a figyelmet a korlát hiányára.
Egy korlátjavításnak is vannak eljárásrendi szabályai, adminisztrációs bonyodalmai, mint azt Mikszáth Kálmán „A korlátfa” című novellájában megírta. A novellát itt olvashatjuk. Persze napjainkban, százharmincöt év elteltével ez már másképp működik. (Vagy talán mégsem…?)