Amerikai módon

Miközben Európában az öntöttaszfalt tökéletesítésével kísérleteztek, azalatt Amerikában az 1870-es években új terméket igyekeztek létrehozni. Ez az új termék a „comprimé”, azaz a tömörített vagy mai nevén a hengerelt aszfalt. (Az aszfaltbetonnak is nevezett massza hézagtérfogata 2-5 százaléknyi, ezért kell tömöríteni.) A kísérletek teljes sikert hoztak.

Az első ilyen burkolatot 1876-ban építették meg, s összetevőit már a kísérletek során kidolgozott recept szerint állították egybe. Pontos előírások vonatkoztak a gyártására is. Az aszfaltkövet meghatározott méretűre zúzták, majd hevítették, hogy a benne lévő nedvességtől megszabadítsák, s végezetül összekeverték az előre megolvasztott bitumennel. Az így kapott aszfaltmasszát még melegen terítették szét, mégpedig betonalapon, s végül hengerekkel tömörítették.

Eleinte természetes bitument használtak fel hozzá például Trinidad és Bermuda aszfalttavaiból, majd a tizenkilencedik század végétől már a kőolaj lepárlásakor keletkező bitument. (Az aszfalttavak “vize” valójában a felszínhez közeli kőolajnak és mállott kőzetmaradványoknak a földes keveréke, s a bitumentartalma 60-95 százalék.) Európa csak a huszadik század fordulóján kezdett hengerelt aszfaltot készíteni, elsősorban Londonban, majd Párizsban és Németországban épültek ilyen burkolatok.