Élenjáró franciák

Az ókorban ugyan igen fejlett volt az útépítés, ám a Római Birodalom bukása után új utak alig épültek, mivel a rabszolga-társadalommal együtt az olcsó munkaerő is eltűnt. A vízi közlekedés felvirágzott, aztán megszületett a vasút, ám ezek sem oldották meg a teher- és személyszállítás problémáját.

Elsőként Franciaország lépett, ott a XVII-XVIII. századtól épültek utak. Sőt, XIV. Lajos megalapította a “Híd és Útépítő Iskolát”, s ez akár az első műszaki egyetemnek is nevezhető. Egy párizsi mérnök, de Coulaine újra fölfedezte az aszfaltkövet (azaz a 10-20 százaléknyi bitument tartalmazó mészkövet) mint természetes útépítő anyagot. Ebből készített az 1830-as években egy hengerelt zúzottköves kísérleti útszakaszt. ám az nem vált be, s a forgalom hatására szinte napok alatt tönkrement, mivel a kőzúzalékot semmi sem kötötte össze.

A kudarc után viszont azonnal rájött a megoldásra: valamilyen ragasztóanyagot kell alkalmaznia. Ez a ragasztóanyag a bitumen lett. Ezt régen a földszurokból vonták ki, ma a kőolajnak a lepárlásterméke. (Neve a latin pix tumens kifejezésből ered, ami annyit tesz: izzó szurok.) Coulaine az összezúzott, őrölt aszfaltkövet keverte össze tiszta bitumennel, s azt felmelegítette. Az így kapott forró masszát csak rá kellett öntenie az alapra meg el kellett simítania, s már készen is volt az új burkolat. Ily módon készült 1838-ban az első aszfaltjárda a párizsi Rue Bergeren. Ez az anyag a – coulé -, mai nevén az öntöttaszfalt, amelyben a kőzuzalék, a töltőanyag és az addiginál nagyobb mennyiségű bitumen hézag nélkül illeszkedik egymáshoz, így bedolgozása során nem kell tömöríteni. Az anyag igen nagy sikert aratott, de felhasználni csak ott volt érdemes, ahol az aszfaltkő a közelben fordult elő, például Franciaország és Svájc bizonyos vidékein.

A kiváló eredmények láttán – a járdákon kívül – megkezdték az utakat is öntöttaszfalttal burkolni, ám a siker ezúttal elmaradt. A nagy forgalom hatására a burkolat gyorsan kopott, s a bitumen helytelen adagolása miatt vagy széttöredezett, vagy túlságosan lágy lett. Sőt, a forró nyári napokon folyóssá vált, s a járművek szó szerint beleragadtak az erősen bitumenes masszába.