Meddig tárolható az esővíz: mit érdemes figyelembe venni a tervezés során

Sok oka van annak, hogy az emberek esővizet használnak otthonukban, ingatlanukon, sőt akár ivóvízként is. Valójában az esővíz használata jelentős gazdasági, társadalmi és környezeti előnyökkel járhat. Európában az új épületek ma már szabványos infrastruktúraként építik be az esővízgyűjtő rendszereket, nem pedig opcionális kiegészítőként. Egyes területeken a jogszabályok kifejezetten előírják a rendszert az új beruházásoknál.

Én, Kocsis Ilona vagyok, a digitális innováció területén dolgozom. Ebben a cikkben azt vizsgálom, hogy mi határozza meg, meddig marad használható az esővíz, és miért fontos ezeket a tényezőket már a tervezés során figyelembe venni, nem pedig a kivitelezés befejezése után.

Mitől függ az esővíz eltarthatósága

Az esővíz nem marad friss örökké. Van, hogy egy hét után már nem jó, máskor hónapokig használható. Ez több tényezőtől függ:

• A tároló típusa. Az élelmiszeripari műanyag hordók megfelelőbbek, mint a korábban vegyszert vagy olajat tartalmazó edények. A sötét színű anyagok nem engedik be a fényt, így nem algásodik be a víz. Fémtartályok is alkalmasak lehetnek, de rozsdásodhatnak, és ásványi anyagokat is leadhatnak.
• A tárolás körülményei. Hűvös, árnyékos helyen tovább friss marad. A napfény felmelegíti, attól gyorsabban szaporodnak a baktériumok és megjelennek az algák. A folyamatosan hűvös környezet kedvezőbb, mint a hőmérséklet-ingadozás.
• Mire használod. Nem minden felhasználási cél igényel azonos vízminőséget. A kizárólag technikai célokra szánt víz esetében más elvárások érvényesek, mint azoknál a rendszereknél, ahol a víz közvetlen kapcsolatba kerülhet emberekkel vagy zárt belső rendszerekkel.

A hosszú távú tárolás kockázatai

Az esővíz hosszabb tárolása kockázatokkal járhat. A főbb veszélyek:

• Baktériumok. Az állóvíz meleg és nedves, a baktériumok gyorsan szaporodnak benne. 
• Bűz. Az állóvíz kellemetlen szagot áraszthat, mert ami benne van – levelek, rovarok – rothad. Gyakran zöld, zavaros, zavarossá válhat, ami higiéniai gond és kellemetlen.
• Algák és penész. Az állóvíz táptalaja az algáknak és a penésznek, főleg nedves környezetben. Tönkreteszik az épületet – falakat, padlót. A penész belélegzése légzési problémákat, allergiát okoz.
• Paraziták. Az állóvízben élhetnek apró paraziták is, amelyek elfogyasztva veszélyesek. A szennyezett víz az agyműködésre is hathat.

15 °C felett a baktériumok gyorsabban szaporodnak. Alga akkor nő, ha fény éri a vizet – attól lesz zöld és büdös. Még zárt tartályban is: a tetőről bejutó szerves anyagok – levelek, pollen, madárürülék – lebomlanak, és elrontják a vizet.

Miért fontos ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele a tervezés során

Az esővízgyűjtő rendszer tervezésekor több dolgot érdemes átgondolni.

• A tervezés során műanyag vagy fém megoldások is szóba kerülhetnek. A PVC-U műanyag egyszerűen telepíthető, olcsóbb, és sokáig bírja – nem igényel különösebb beavatkozást, hogy elromlik a vízelvezetés. A fém szebb, hosszabb a garancia, de rendszeresen karban kell tartani, hogy ne rozsdásodjon. És drágább is.
• A csatornák lehetnek négyzetes, ogee, mély folyású vagy kerek alakúak. Ez az épület adottságaitól függ. Számít a csatorna kapacitása, hogy mekkora vízhozamra számítasz, és hogy milyen az épület stílusa. Legyen pontos a mérés, függetlenül attól, hogy ki végzi a mérést. Ha pontatlan, később problémák lesznek, és többet kell költened a javításra.
• Nem elhanyagolható, hogy milyen stílusú a rendszer. Válassz olyat, ami illik az épület színéhez és formájához. A csatornarendszer a tető része, úgyhogy egészítse ki a képet, ne lógjon ki belőle.

Az esővízgyűjtés és -tárolás szerepe a modern építészetben

Ha már építkezel, építsd be az esővízgyűjtést is – így nem kell később utólag módosítani, ami drága szokott lenni. A legfontosabb szempontok közé tartozik: olcsóbb lesz a víz. Amit összegyűjtesz, azzal öntözhetsz, takaríthatsz, húzhatod le a vécét. A megtakarítás látszik a számlán.

Nem pazarlod a vizet. Esővizet gyűjteni annyit jelent, hogy nem a közös vízkészletből merítesz folyton. Fenntarthatóbb így, és a környezetet kevésbé terheled. Kevesebb baj az esőzésekkel. Egy rendesen megtervezett rendszer úgy vezeti el a vizet, hogy ne mossa el a talajt, és ne legyen helyi elöntés. Van pár hosszú távú haszna is:

• Többet ér a házad. Ma már sokan keresik az ilyesmit. Ha eladod, ez plusz pont.
• Tényleg csinálsz is valamit. Nem csak beszélsz a környezetvédelemről, hanem teszel is érte. Az esővíz használatával a helyi forrásokat véded.
• Energia is megy rá kevesebb. Ha te használod fel a vizet, amit az ég küld, kevesebbet kell tisztítani, szivattyúzni. Ez energiát spórol és kevesebb szén-dioxid kerül a levegőbe.

Az esővízgyűjtésben mostanában több új dolog is felbukkant, ami egyre többeket érdekel. Van például a szürkevíz újrahasznosítása – ez azt jelenti, hogy a zuhanyból, mosdóból, mosógépből kifolyó használt vizet is beépítik az esővízgyűjtő rendszerbe. Ennek integrálásával, sokkal jobban ki tudod használni a vizet, és nem vagy annyira ráutalva a közműre.

A másik dolog, ami most nő, az a zöldtető – sokan élő tetőnek is mondják. Ez egyszerre praktikus és szép: gyűjti és tárolja az esővizet, miközben növények vannak rajta. Úgy építik meg, hogy megfogja a vizet, és ez többféleképpen is hasznos. Egyrészt kevesebb víz folyik le azonnal az esőzés után, másrészt javul tőle a levegő minősége is.

Összegzés

Az esővízgyűjtés annyit jelent, hogy a csapadék formájában érkező víz, azt összefogod és elteszed. Tetőről vagy más felületről lefut, csatornán megy, aztán valami tartályba kerül – hordóba, ciszternába, bárhova. Utána használod: öntözöl vele, a kertet öntözöd, lehúzod a vécét, és ha van rá eszközöd, akár meg is tisztíthatod iható víznek.

Ma már tényleg gond van a vízzel a világon, ezért sokan rájöttek, hogy az esővíz gyűjtése okos dolog. Fenntartható, működik, és nem pazarlod a természetes vízkészleteket. Ha összegyűjtöd és felhasználod, amit kapsz az égből, nem rántod meg folyton a közművet, a talajvíz is megmarad, és a környezet jobban jár.

A szerzőről

Kocsis Ilona digitális innovátor, akit a fenntartható megoldások, a rendszerszemlélet és az erőforrások felelős használata érdekel a kortárs projektekben. Kutatja, hogyan befolyásolják a tervezési döntések a hosszú távú eredményeket az infrastruktúra és a környezeti hatások szempontjából.