A beton története és feltalálása

A beton feltalálásának története immár többszáz éves.

Megkülönböztethetjük azokat az idősávokat, amikor először említették, amikor először szabadalmaztatták, és amikor először használták máig fennmaradó építményeknél.

De pontosan mikor kezdődött a beton története, és hogyan történt a beton feltalálása?

A beton feltalálása

A rómaiak ú.n. római cementet (alumínium és szilíciumtartalmú törmeléket) használtak utak, fürdők, vízvezetékek építésére. Technikailag kifinomultan a Pantheon kupolájának szerkezetében jelent meg a beton. A kupola aljától a közepe felé haladva egyre vékonyodik a szerkezet, a kedvezőbb terhelés szerint.

I. sz. 27-ben Pollio Vitruvius építészeti könyvében is említésre került a beton leírása.

1779-ben Bry Higgins szabadalmaztatta a stukkó vakolatot, amely hidratált cementből állt. Tapasztalatait az Experiments and Observations Made With the View of Improving the Art of Composing and Applying Calcareous Cements and of Preparing Quicklime című írásban dokumentálta.

1793-ban John Smeaton tanulmányozta a kiégetett mész víz alatti szilárdulását, illetve azt, hogy a más anyagokkal elegyítve szilárdabb formát ölt. Megfigyeléseire alapozva újjáépítette a cornwalli világítótornyot.

1800-ban használtak először nagy mennyiségű betont a West Indian Dokk brit kikötő építésénél, amit William Jessop tervezett.

1812 és 1816 között épült Franciaországban az első betonszerkezetű híd Souillacban, amely még nem tartalmazott semmiféle vasalást.

Az 1820-as években több angol, francia és amerikai szabadalom is született a mész felhasználásával, cementtel, betonnal kapcsolatban:

James Parker az ún. Parker (más néven római) cementtel kísérletezett.
Edgar Dobbs a habarccsal és a gipsszel foglalkozott.
Louis Vicat agyaghoz adagolt meszet készített.
Canvass White a természetes cementet ismerte fel.
Maurice St. Leger és John Tickell olyan természetes cementet készítettek, amelyek a víz alatt is megkötöttek.
Ralph Dodd foglalkozott azzal, hogy a húzóerőket kovácsolt vas rudakkal vegye fel a beton belsejében.
Abraham Chambers és James Frost különféle cementfajtákkal kísérleteztek.

1824-ben Joseph Aspdin angol kőműves szabadalmaztatta az egységesen finomra őrölt Portland cementet, amit a Portlandnál fejtett építési kőről nevezett el. Ez az elnevezés a mai napig megmaradt.

A beton története idehaza

A beton az útépítésben is az egyik legfontosabb anyag (az aszfaltok mellett).  Az utak pályaszerkezetében legtöbbször alapként használatos. Nemcsak alapok, betonburkolatok is készülnek. A legismertebb korábbi betonút az 1960-as években épült M7 autópálya táblás burkolata volt, de hasonló volt a 21-es főút kialakítása is. A beton merev anyag, a hőtágulás biztosítására volt szükség a táblás kialakításra.

Néhány éve ismét előtérbe kerültek a beton útburkolatok a legnagyobb forgalmú autópálya és autóút szakaszok építésénél. Igen erős teherforgalmi terhelés esetén az aszfaltburkolatnál tartósabb a beton, ezt összevetve a bekerülési költséggel, valamint a hosszútávú fenntartási és üzemeltetési költséggel, választanak a beruházók az aszfalt és a beton burkolat között.

A beton az útpályaszerkezeten kívül is rendre megjelenik az útépítésben, a hidak, átereszek, szegélyek, támfalak, alagutak mind betonból, illetve vasbetonból készülnek.

A betonszerkezetek tervezésében, építésében a magyar mérnökök mindig élenjártak, példa erre az 1912-ben épült somlyóbányai völgyhíd (Salgótarján határában), mely sokáig Közép-Európa legnagyobb vasbeton völgyhídja volt. A közeli bánya csilleforgalmát biztosította. Sajnos a  bánya bezárása után folyamatosan feltöltötték a völgyet bányameddővel és így betemették a hidat.