Elkerülhetők a közúti vadbalesetek? Hogyan védekezzünk?
Ki a felelős a vadgázolásnál? Mit tegyünk, ha bekövetkezik a vadbaleset?
Az év minden időszakában előfordulhat, hogy kisebb-nagyobb vadállattal találkozunk az utakon. Egy kisebb állat is veszélyt jelent, de egy őz, vagy szarvas elütése tragikus kimenetelű is lehet. Jó, ha tudjuk, mikor és hol fordulhatnak elő gyakrabban az állatok az út mentén, a vadgazdálkodók és a közútkezelők milyen módszerekkel csökkentik az elütés kockázatát és mit tegyünk, ha mégis bekövetkezik a baj?
Mikor és hol számítsunk vadállatokra az úton közlekedve?
A legbiztosabb, ha bárhol és mindig számítunk vadak megjelenésére az utakon, utak mentén, de vannak időszakok és úttípusok, ahol ez gyakoribb.
Párzási időszakban, élelemkeresés közben, vízforrást keresve gyakrabban jelennek meg a vadak az utakon. A legtöbb vadbaleset ősszel következik be.
A gyorsforgalmi utakon (autópálya és autóút) védőkerítés csökkenti a vadveszélyt, de teljesen nem zárja ki, le- és felhajtóknál előfordulhat a vadak bejutása. Egyes főutakon is alkalmaznak kerítést, leggyakrabban a külterületi négysávos főúti szakaszokon fordul elő ez a védekezés. Mellékutakon nagyon ritkán találunk kerítést.
Külterületi, dombos, erdős szakaszokon nagyobb eséllyel kaphatjuk féktávolságon belül a sűrűből kiugró vadat, mint sík területen.
Hogyan csökkenthető a vad elütés kockázata?
Az utak menti vadveszély elleni védekezés többrésztvevős.
A vadgazdálkodási szervezetnek (rendszerint vadásztársaságnak) a tevékenységét a vonatkozó törvények, rendeletek és egyéb szabályok szerint kell végeznie. A legfontosabb ide vágó szabályozás:
„1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról”.
Ez a törvény több olyan rendelkezést tartalmaz, mely a vadak úttól távoltartását segíti, többek között a vadászati hajtás módját, az etetők úttól mért távolságát szabályozza.
Gyakori vad átjárásos szakaszokra a vadásztársaság kezdeményezi a vadveszélyt jelző tábla kihelyezését.
A közútkezelők sokat tesznek a biztonságos közlekedésért ez ügyben is. A fenti törvény 75/A. § (4) szerint: „Gyorsforgalmi utat úgy kell üzemeltetni, hogy arra a vad ne jusson fel”. Tehát elvileg autópályán és autóúton nem kellene vadállattal találkoznunk, védőkerítést telepítettek mindkét oldalon. Lehajtóknál, felhajtóknál, hidaknál azonban nem lehet a folyamatos kerítést megvalósítani, így mégis lehetséges az állatok bejutása. Néha igen bonyolult kiegészítő kerítéssel próbálják a bejutást gátolni.
A védőkerítések ellenére az út környezetbe került állatok sokszor nehezen találják a visszautat a kerítések között és ez újabb balesetveszélyt jelent. Többféle megoldás létezik a vadak visszajutásának segítésére. Egyik lehetőség egy rámpa létesítése a kerítés útfelőli oldalára, amin felmászva a kerítés túloldalára leugorhatnak. A tapasztalat szerint azonban ezt nehezen tudják használni az állatok, a magas rámpa ijesztő, taszító hatású lehet és nem másznak fel oda. Akkor lehet működőképes, ha a tervező meg tudja találni az ideális helyet, ahol a magaságkülönbség nem riasztja el a használattól a vadakat.
Egy új kezdeményezést láthatunk a 21-es számú főút nógrádi négynyomú szakaszán, amit a megyei közútkezelő és a megyei vadászkamara közösen dolgozott ki és több helyen működik. Ez gyakorlatilag egy kapu, ami csak kifelé nyílik, tehát ezen az állat nem tud bejönni az útterületre, de ki tud bújni a szabadba. Ezek az egyirányú kapuk nemrég létesültek, jelenleg a tapasztalat gyűjtés még kezdeti fázisban van.
A közutasok, a természetvédők és a vadászok komolyan kutatják a távoltartó megoldásokat. Egy új építésű, védőkerítéssel körbezárt útvonal elvághatja a vadak megszokott útvonalát, melyen például egy folyóvízhez jutottak el eddig. Erre lehet megoldás a vadátjáró, ami egy széles, növényekkel beültetett felüljáró.
Egy nagyon egyszerű, de hatékony módja a vadbaleset megelőzésnek a közútkezelő részéről az útszéli növényzet rendszeres karbantartása, evvel az útra hirtelen kiugró vadak jobb észlelését segíthetik.
Több tudományos cikk, dolgozat foglalkozik a lehetséges megoldásokkal. A Közlekedéstudományi Szemle 2019/4. számában olvasható cikk jól foglalja össze a hazai és külföldi megoldásokat, kutatásokat.
Ki a felelős egy vaddal ütközés esetén?
Az „1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról” ide vonatkozó 75/A paragrafusa a következőt mondja ki:
„…nem minősül a vadászatra jogosult felróható magatartásának vagy a tevékenységi körében előálló rendellenességnek, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívül közúton, autóúton, autópályán vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben.”
Magyarul, ha a vad természetes mozgása során (pl. táplálékkeresés, vízkeresés, párkeresés) ugrik az autó elé, akkor nem a vadásztársaság a felelős. A jogszabály nem folytatja ezt az okfejtést, de nem nehéz kitalálni, ha nem a vadászatra jogosult, akkor nagy valószínűséggel a gépkocsi vezető, vagy esetleg a közútkezelő a felelős! A vadászatra jogosultnak arra is van elvi lehetősége, hogy az elpusztult állat értékét is perelje.
Akkor felel a kárért a vadásztársaság, ha az ő tevékenységével áll összefüggésben a vad közútra jutása (pl. vadászat elől menekülő állat ugrik az útra).
Összegezve:
A jelenlegi jogszabály szerint a vad természetes mozgásából eredő közúti balesetben nem a vadászatra jogosult (vadásztársaság) a felelős. Ebben az esetben felelős lehet a gépkocsivezető, ha pl. az adott helyzetben elvárható sebességnél gyorsabban közlekedett (ami rendszerint kevesebb, mint a megengedett sebesség), vagy felelős lehet a közútkezelő, ha pl. nem volt megfelelően karban tartva a védőkerítés, vagy nem volt kellő gyakorisággal kezelve az útszéli növényzet.
A vad az állam tulajdona, baleset esetén elvinni tilos! Ha az állat súlyosan sérült, vagy elpusztult, minden esetben rendőrt kell hívni és értesíteni kell az illetékes vadásztársaságot (ebben az intézkedő rendőr tud segíteni).
Gépjárműkár térítésére legbiztosabb a CASCO biztosítás, vagy a vadkár kiegészítő biztosítás.
A megelőzésre a legjobb módszer az óvatos, előrelátó vezetés. A gyakoribb vadmozgásos időszakokra a sajtón keresztül hívják fel a figyelmet a rendőrség, a vadászati szervek és a közútkezelők. Különösen figyeljünk nyár végén és ősszel a fás, bokros, kanyargós útszakaszokon. Ha egy állat átugrását megúsztuk, számítsunk a következőre, többnyire csoportosan járnak.
Nemcsak a nagyvadak lehetnek veszélyesek, az egészen kis állatok is okozhatnak balesetet az utakon. Egyes útszakaszokon a békák időszakos tömeges átvonulása okoz több problémát. Egyrészt az elütött állatok miatt csúszásveszélyes lesz az aszfalt, másrészt nagy kár keletkezik a béka állományban. Egyes ilyen útszakaszokon speciális békaátjárókon (hüllő alagutakon) juthatnak a túloldalra az állatok biztonságban, más szakaszokon környezetvédők segítik az átjutásukat.
Felhasznált források:
https://ojs.mtak.hu/index.php/ktsz/article/view/16065/13200
https://www.nool.hu/hazai-kek-hirek/2024/09/veszely-sofor-osz-vad
Ide vonatkozó korábbi cikkeink:
https://utepitesakademia.hu/kozlekedesbiztonsag/
https://utepitesakademia.hu/kozlekedesi-tablak/
https://utepitesakademia.hu/forgalomtechnikai-eszkozok/
A fotók saját készítésűek.